Hm... lelkészgyerekként finoman szólva ismerősek voltak a mondataid, Dóri. Nemrég beszélgettem egy görögkatolikus atyával, aki azt mondta, hogy pár évtizede még tipikus volt, hogy lelkészgyerekek menjenek teológiára, ma már az arány megfordult, és inkább olyanok választják ezt a hivatást, akik nem lelkészcsaládban nőttek fel. Nálunk, evangélikusoknál is van egy hasonló tendencia, például, ha apukád-anyukád-apukámék évfolyamát nézzük, ott a többség lelkészgyerek volt, a mi évfolyamunkban már csak 3-4 ember volt az. Kezdek kíváncsi lenni, hogy mi minden állhat ennek a hátterében.
Ez személyes kérdés, nem feltétlenül a kommentedhez szól, de így az apaság előtt állva meg kell kérdeznem: te hogy állsz ahhoz, hogy neked is lelkészgyerekeid vannak? Lehet-e, érdemes erre készülni?
Nagyon jó kérdés! Én úgy voltam vele (de én nő vagyok, ami egy picit mindig más helyzet), hogy amíg meg nem születnek a tervezett gyermekeim, addig nem is megyek gyülekezetbe, mert nem akarom/tudom megcsinálni a gyülekezettel azt, hogy másfél-két évente szülési szabira megyek, és akkor engem helyettesíteni kell, én pedig vagyok is meg nem is, mert egy ilyen helyzetben nagyon nehéz határt tartani. Legalábbis ezt láttam a gyülekezetben szolgáló GYEÁ-s lelkésznőknél. A gyülekezet mindig kevesellni fogja azt, amit belőlem kap, ugyanakkor elsősorban anyaként a saját gyerekemmel kell foglalkoznom, főleg amíg ilyen pici. Mostanában kezdünk Mátéval arról beszélgetni, hogy milyen lenne elmenni gyülekezetbe, esetleg "nagyon vidékre", és ez hogyan hatna a családi dinamikára, a gyerekeinkre. Az biztos, hogy nagyon fogok figyelni a határokra, és szeretném majd tudatosítani a gyülekezetben azt, hogy én állok velük szolgálati jogviszonyban és nem a családom. Tehát nem kaptak automatikusan egy ingyen bármikor ugrasztható lelkészférjet, ha szeretnék őt megbízni valamilyen gyülekezeti szolgálattal, annak legyenek lefektetve a keretei. A gyerekeim sem fognak automatikusan templomi szolgálattevőkként funkcionálni, és nekik is van egy útjuk Istennel, aminek a gyülekezet lehet a facilitálója, de nem a "haszonélvezője". Még egy dolog fölmerült bennem: a presbiterek és a gyülekezeti tagok ne várjanak el a lelkész gyerekétől olyasmit, amit a saját gyereküktől/unokájuktól sem várnak el (pl. mindig üljön a templomban viselkedjen kifogástalanul stb.) Szerintem érdemes végiggondolni, hogy a gyülekezetben milyen irreális és idealizált elképzelések és elvárások lehetnek, és ezt tisztázni kezdettől feléjük és a saját család felé is, hogy ezeknek nem kell (és nem is lehet) megfelelni.
Ha látok magam előtt amúgy megmunkálandó területet, az az, hogy egy gyülekezet emberségesen és örömmel kezelje azt, hogy a lelkésznő várandós lesz és gyermeket szül. Mert vagy agyonhajszolják a baba születéséig vagy majd ha egyszer megjelenik a gyülekezetben újra mint "tag", akkor meg szétpesztrálják, hogy na mikor tér már vissza, hát istentiszteletre is tud jönni.
Persze ez olyan terület, ahogy írtad is, amire nincs rálátásom, de szerintem ez egy fontos téma, amire jó lenne szövegszinten is foglalkozni.
Hm... lelkészgyerekként finoman szólva ismerősek voltak a mondataid, Dóri. Nemrég beszélgettem egy görögkatolikus atyával, aki azt mondta, hogy pár évtizede még tipikus volt, hogy lelkészgyerekek menjenek teológiára, ma már az arány megfordult, és inkább olyanok választják ezt a hivatást, akik nem lelkészcsaládban nőttek fel. Nálunk, evangélikusoknál is van egy hasonló tendencia, például, ha apukád-anyukád-apukámék évfolyamát nézzük, ott a többség lelkészgyerek volt, a mi évfolyamunkban már csak 3-4 ember volt az. Kezdek kíváncsi lenni, hogy mi minden állhat ennek a hátterében.
Ez személyes kérdés, nem feltétlenül a kommentedhez szól, de így az apaság előtt állva meg kell kérdeznem: te hogy állsz ahhoz, hogy neked is lelkészgyerekeid vannak? Lehet-e, érdemes erre készülni?
Nagyon jó kérdés! Én úgy voltam vele (de én nő vagyok, ami egy picit mindig más helyzet), hogy amíg meg nem születnek a tervezett gyermekeim, addig nem is megyek gyülekezetbe, mert nem akarom/tudom megcsinálni a gyülekezettel azt, hogy másfél-két évente szülési szabira megyek, és akkor engem helyettesíteni kell, én pedig vagyok is meg nem is, mert egy ilyen helyzetben nagyon nehéz határt tartani. Legalábbis ezt láttam a gyülekezetben szolgáló GYEÁ-s lelkésznőknél. A gyülekezet mindig kevesellni fogja azt, amit belőlem kap, ugyanakkor elsősorban anyaként a saját gyerekemmel kell foglalkoznom, főleg amíg ilyen pici. Mostanában kezdünk Mátéval arról beszélgetni, hogy milyen lenne elmenni gyülekezetbe, esetleg "nagyon vidékre", és ez hogyan hatna a családi dinamikára, a gyerekeinkre. Az biztos, hogy nagyon fogok figyelni a határokra, és szeretném majd tudatosítani a gyülekezetben azt, hogy én állok velük szolgálati jogviszonyban és nem a családom. Tehát nem kaptak automatikusan egy ingyen bármikor ugrasztható lelkészférjet, ha szeretnék őt megbízni valamilyen gyülekezeti szolgálattal, annak legyenek lefektetve a keretei. A gyerekeim sem fognak automatikusan templomi szolgálattevőkként funkcionálni, és nekik is van egy útjuk Istennel, aminek a gyülekezet lehet a facilitálója, de nem a "haszonélvezője". Még egy dolog fölmerült bennem: a presbiterek és a gyülekezeti tagok ne várjanak el a lelkész gyerekétől olyasmit, amit a saját gyereküktől/unokájuktól sem várnak el (pl. mindig üljön a templomban viselkedjen kifogástalanul stb.) Szerintem érdemes végiggondolni, hogy a gyülekezetben milyen irreális és idealizált elképzelések és elvárások lehetnek, és ezt tisztázni kezdettől feléjük és a saját család felé is, hogy ezeknek nem kell (és nem is lehet) megfelelni.
Ha látok magam előtt amúgy megmunkálandó területet, az az, hogy egy gyülekezet emberségesen és örömmel kezelje azt, hogy a lelkésznő várandós lesz és gyermeket szül. Mert vagy agyonhajszolják a baba születéséig vagy majd ha egyszer megjelenik a gyülekezetben újra mint "tag", akkor meg szétpesztrálják, hogy na mikor tér már vissza, hát istentiszteletre is tud jönni.
Persze ez olyan terület, ahogy írtad is, amire nincs rálátásom, de szerintem ez egy fontos téma, amire jó lenne szövegszinten is foglalkozni.