Sokan rácsodálkoztak a héten arra a sajtóhírre, miszerint a Helsinki Egyetem harminc új díszdoktorának egyike Greta Thunberg klímaaktivista lesz. Az igazán megdöbbentő része ennek a hírnek talán az volt, hogy a teológiai fakultás terjesztette fel erre a kitüntetésre, így ha minden a jelenlegi rendben megy, akkor júniustól Greta Thunberg a teológia díszdoktorává válik.
A Szemlélek utána is járt az esetnek, és felvette a kapcsolatot az egyetemmel, akik így indokolták döntésüket: „Ő a fiatal nemzedék szószólója a Föld jövője iránti aggodalom ügyében, aki ifjú kora ellenére világhírű influenszerré vált. Ez az elkötelezettség összhangban van a teológiával, amely ugyanúgy figyelmet fordít a földi dolgainkra, mint a mennyországra – így van ez a bibliai próféták óta, közülük kerültek ki az első hangadók, akik előre jelezték egy globális klímaválság lehetőségét (vö. pl. Hóseás 4,1-3).”
Amíg egyesek bólintottak a hírre, vagy mosolyogtak egyet az érdekes, elgondolkodtató ötleten, addig mások meglátták ebben is az újabb lehetőséget, hogy újra megírják ugyanazt a véleménycikket, amit megírtak korábban már párszor, miszerint Greta Thunberg egy hisztis kislány, aki tudjuk, kitől kapja a pénzét, és egy olyan világvégét hirdet, ami úgysem jön el. A kedvencemet ideteszem:
Ha esetleg még nem telítődtünk a világmegfejtésekkel (nehéz bármit is írni ez után, tudom), azért fontos elgondolkodni azon, hogy mi is az a prófétai magatartás, ami miatt a Helsinki Egyetem felterjesztette a fiatal aktivistát erre a kitüntetésre.
Greta Thunberg 2018 augusztusában vált ismertté, mikor péntekenként iskola helyett az utcai tiltakozást választotta, és erre invitálta kortársait is. Ezzel elindult a Fridays for Future diákmozgalom, amely pénteki iskolasztrájkokkal hívja fel a figyelmet a Föld állapotának rohamos pusztulására. Az akkor tizenöt éves Thunbergre az egész világ felfigyelt, és az a lelkesedés és őszinteség, amellyel a világ állapotáról tudott beszélni, sokakat megragadott. Bennem az a TED-előadás maradt meg élesen, amelyben először beszélt arról nagy nyilvánosság előtt, amikor gyerekként találkozott az ökológiai válság fogalmával:
„Körülbelül nyolcéves koromban hallottam először az éghajlatváltozás vagy globális felmelegedés nevű dologról. Úgy tűnt, hogy ezt mi, emberek az életmódunkkal idéztük elő. Azt mondták nekem, hogy a villany lekapcsolásával spóroljak az energiával , és a papír újrahasznosításával takarékoskodjam az erőforrásokkal. Emlékszem, arra gondoltam, milyen hihetetlen az, hogy az ember, aki egy állatfaj a többi között, képes megváltoztatni a Föld éghajlatát. Mert ha így lenne, és ha ez valóban megtörténne, akkor nem beszélnénk semmi másról. [...] amikor tizenegy éves voltam, megbetegedtem. Depresszióba estem, nem beszéltem és nem ettem. Két hónap alatt körülbelül tíz kilót fogytam.”
Amiről Greta Thunberg beszél, az az ökoszorongás. 2021-ben a British Medical Journal arról írt, hogy az ökoszorongás, a környezet totális pusztulásától való krónikus félelem egyre nagyobb terhet ró a fiatalok és a kiszolgáltatott helyzetben élő emberek mentális egészségére. Az ökoszorongással a „depresszió, a rossz hangulat, a szélsőséges mentális zavarok, a poszttraumás stressz zavar, az öngyilkosság és a mentális betegségekkel küzdőknél a további romlás kockázata is megnő”. Ez az, amiről Thunberget megelőzően nagyon kevesen beszéltek, és sokan a világban először miatta döbbentek rá arra, hogy az ökológiai válság következményei mennyire sokrétűek és súlyosak.
Sokféle érzelmet megtalálunk az ökoszorongásban, de amit a leginkább kihallok Greta szavaiból, az a klímagyász (más néven környezeti vagy ökológiai gyász) érzése. A legtöbb társadalomban a gyászt elsősorban a szeretett személy elvesztésének fájdalmához szokták társítani, miközben annak kiváltó okai sokrétűbbek ennél: lehet egy kisállat elvesztése, egy másik városba költözés vagy akár egy híresség visszavonulása. A „jogfosztott gyász” kifejezés erre a tapasztalatra reflektál. Így nevezzük azt, amikor a gyászt magát figyelmen kívül hagyják. A klímagyász is a jogfosztott gyász egy formája. Ez az emberi válasz a környezetünk egyre fokozódó pusztulására: amikor az akut vagy krónikus környezeti változások miatt veszítünk el fajokat, ökoszisztémákat és jelentőségteljes tájakat.
Az első lépés az ökoszorongás és a klímagyász kezelésére a valóság kimondása, és ez igenis prófétai szerepkör. A bibliai próféták azzal, hogy Isten üzenetét hirdették, rámutattak azokra a folyamatokra a világban, amelyek eltávolítják az embereket egymástól és magától az Istentől. Keményen léptek fel a korrupció, az erőszak, a kizsákmányolás és a felbecsülhetetlen luxus ellen. Ezzel egy időben képesek voltak felmutatni egy másik valóságot is, hogy milyen világot képzel el Isten. Maguk előtt látták a messiást, akinek eljövetele felszámolja a szorongás és gyász okozta kilátástalanságot. Ő az, aki ledönti a hatalmaskodókat a trónjukról, aki megszünteti a létbizonytalanságot, aki testileg-lelkileg gyógyítja a fájdalomtól és betegségtől szenvedőket, és aki a Biblia tanúsága szerint győzedelmeskedik a halál felett.
Azok, akik az utóbbi években meghallották Greta Thunberg ilyen-olyan kiáltását, és elgondolkodtak szavain, ezt a kettős prófétai hangot hallották meg. Azt a hangot, amely képes rámutatni a valóság kilátástalanságára és az emberiség bűneire, de ezzel egy időben képes felmutatni valamilyen alternatívát és egy reményteli jövőt. Persze Thunberg nem a feltámadott Krisztusról beszél, sem az aktuális teológiai kérdésekről, de azt gondolom, hogy aki ehhez hasonló hangot üt meg a teremtett világ védelméért, az megérdemli a figyelmünket. És egy díszdoktori elismerés miről szól, ha nem arról, hogy valakire érdemes figyelni? Vajon a kereszténység, az egyház és benne minden hívő odafigyel erre a prófétai hangra?
A
megírta a magyar Substack-határozót, és nagy örömmel fogadtuk, hogy mi is rajta vagyunk a listájukon. Iratkozzatok fel rájuk, és támogassátok őket!A következőket írták rólunk:
Két teológus, Laborczi Dóra újságíró és Nagy Szabolcs lelkész kereszténységről, kultúráról, közéletről, testi fájdalomról és földelésről. Zámbó Jimmyről és a purgatóriumról, Hodász András coming outjáról és az eredményorientált böjtölésről. És a kérdések kérdéséről: baj-e, hogy nepo baby volt Jézus, és ha nem, miért nem? Avagy témák, amikről amúgy nem írna senki, pláne nem így. Poszt minden pénteken.
Jó hír: Greta Thunberget ábrázoló bélyeget adott ki a svéd posta. Rossz hír viszont, hogy egy iskolázott, jószándékú, a tudománynak és bioszféra-védelemnek nagyon elkötelezett középiskolásnak is milyen téveszméket és bűntudatot nyomtak a fejébe – amiktől aztán komoly pszichés feladat lesz megszabadulnia és a tényeket megtanulnia.
“… ezek az emberek általában úgy vélik, hogy nem kellene ennyi gyereknek születnie, mert hát olyan sokan vannak Indiában, Afrikában és Kínában. Pedig tény, hogy a Földön élő emberek legnagyobb része nem úgy él, hogy többet használna, mint ami rendelkezésére áll. Ezt mi csináljuk, pontosan az olyanok, mint mi, itt Svédországban. Mi élünk úgy, mintha négy föld állna a rendelkezésünkre, és mi mondjuk azt, hogy túl sokan vagyunk.”
(Gréta vagyok, 262. oldal)
Ellenkezőleg, ezek nem tények, hanem közkeletű téveszmék, amikkel az ifjúság jószándékát és energiáit különféle iskolák, vallások, mozgalmak, politikák, média stb. hiábavalóságokra fecsérlik.
1. Ugyanis Svédország a saját területe biokapacitásának csak a kétharmadát használja, egyáltalán nem többet, mint amennyi a rendelkezésére áll.
2. Ezzel szemben pl. India, az emberiség közel ötöde, háromszorosan túlterheli a területe biokapacitását, háromszor annyit használ, mint amennyi a rendelkezésére áll. S miért? Mert a függetlensége, 1947 óta közel négyszeresére robbant a népessége. http://footprintnetwork.org
Miért kellene a svédeknek, vagy a magyaroknak egyre szegényebben élniük amiatt, ha más országokban elnyomják a nőket, nem engedik tanulni a lányokat, tiltják a fogamzásgátlást, ezért népességrobbannak? – teszi fel sok éve a kérdést a székesfehérvári BOCS Civilizációtervezés Alapítvány, amely már 1977-től segítette lányok tanulási lehetőségeit Indiában.
1961-ben még 3,12 globális hektár eltartóképesség jutott egy főre a Földön, ma már csak 1,63 (azaz kb. fele) a szaporodást erőltetők, nőelnyomók, népességrobbanók miatt.
A svédek se a fogyasztásukkal mutatnak rossz példát, hanem a szaporodásukkal (bár ez csak hatvan év alatt 30%, tized annyi, mint az indiai robbanás). https://bocs.eu/milyen-teveszmeket-es-buntudatot-nyomtak-a-fejebe/