Túlélőcsomag nehéz advent esetére
Legyünk őszinték: van, amikor az ünnepi időszak nettó szívás. Összegyűjtöttünk pár ötletet, ami segíthet a hangolódásban.
Napok óta törjük a fejünket, miről szóljon ez a mai bejegyzés, de annyira elfoglaltak vagyunk, hogy még egyeztetni sem tudtunk róla rendesen. A terv az volt, hogy írunk néhány tippet, mi az, amit érdemes megtenni adventben karácsonyig, de kisebb-nagyobb gyerekek, adventi ünnepségek, műsorok, munkahelyi és szülői kötelezettségek mellett félájultan esünk ágyba minden este, és nulla motivációval kelünk fel minden reggel. Ezért arra gondoltunk, hogy most az az őszinte olvasóink felé is, ha leírjuk: ez most nem könnyű. Nehéz motiváltnak és ünnepre hangoltnak lennünk.
Szabolcs egy kisbabával és lelkészi teendők sorával próbál helyt állni; Dóra pedig az óvodai, iskolai karácsonyi események – jótékonysági vásár, karácsonyi fellépések – és az ezekkel járó teendők (sütisütés, árusítás, rakottszoknya-vasalás), fogadóórák, logisztika folyamatos teendőivel vív állandó harcot, hogy az ajándékvásárlás, takarítás, menütervezés és a halomban álló mosatlan réméről meg az állandó idő- és pihenésdeficitről ne is beszéljünk. Meg persze a jövedelemszerző tevékenységből adódó feladatok egyre növő halmazáról, ami előbb-utóbb összedől, mivel már most is egy meglehetősen ingatag Jenga-toronyra hasonlít.
A rengeteg feladat mellett azonban manapság megjelenik egy újabb elvárás is: Ne feszülj rá! Adj időt magadnak! Legyen olyan az ünnep, amilyennek szeretnéd! Hát, köszi szépen. Egyikünk lelkész, a másikunk egyedülálló anya, ráadásul lelkészgyerek, így a karácsonyi időszak számára poszttraumás is kicsit, mivel a lelkészek életében ez sokszor a legnagyobb stresszel és munkával járó időszak, amikor a családi élet meghittsége is csak egy elvárássá válik a sok közül.
Mégis hogyan engedhetné el az ember ezt a sok feladatot? Akkor majd nem tartunk istentiszteletet? Nem lesz a gyerekek legfőbb kívánsága a fa alatt?
Elkerülhetetlen, hogy néhány ember tönkremenjen abba, hogy másoknak szép legyen az ünnep? És mégis: hogyan ne menjünk tönkre benne?
Ehhez végül mégiscsak kipréseltünk magunkból néhány ötletet.
Ismerd meg, hogy neked mi a fontos, és találj annak helyet és időt!
Nem véletlenül kezdem a legnehezebbel, de mindennek ebből kellene kiindulnia. Fontos, hogy a gyerekeknek legyen ajándék, hogy eljussatok istentiszteletre, hogy legyen három fogás, bejgli, és az összes rokont végiglátogassátok? Vagy csak azzal szeretnéd tölteni az ünnepet, akivel jó együtt lenni? Netán egyedül, olvasással, forró csokival? Netán elutaznátok? Vagy végig szeretnéd látogatni a barátaidat? Képeslapot küldenél szeretteidnek? Annyiféleképpen lehet ma már ünnepelni és kifejezni a szeretetet – az önszeretetetet is –, de az belátható, hogy minden egyszerre még ebbe az extra hosszúra nyúló téli szünetbe sem fog beleférni úgy, hogy egyensúlyban is maradhassunk, és az ünnep olyan legyen, amilyet másoknak kívánunk úton, útfélen: békés és boldog.
Legyen meg a prioritás, mert abból nő ki minden. Az lesz a horgonyod, amikor az ünnepi elvárások és feszültségek vihara dobálja majd a család hajóját. Én (D.) például rájöttem, hogy eléggé frusztrál, hogy ez lesz a sokadik olyan karácsony, amikor vélhetőleg nem lesz ajándék nekem a fa alatt, ezért magamat fogom megajándékozni egyrészt, másrészt szerveztem valamit, amiről a következő pontban írok.
Angyalkázz!
Persze, tudjuk, hogy a karácsony nem az ajándékokról kellene, hogy szóljon, hanem az örömhírről, hogy Jézus megszületett, és ennek az örömnek és szeretetnek a megosztásáról, az együtt töltött minőségi időről. De elég valószínű, hogy az, aki lehetővé teszi, hogy szép ünnepe legyen a családnak, azért örülne egy kis apróságnak.
Sok egyedülálló szülő él az országban, akik szívüket-lelküket kiteszik, hogy a gyerekeknek meghitt karácsonyuk legyen, és teljesüljenek az álmaik, ők azonban semmit nem kapnak érte cserébe, és talán évek óta nem kerül számukra ajándék a fa alá. Ez lehet frusztráló. Én ezért egy elvált szülőket összegyűjtő Facebook-csoportban angyalkázást hirdettem, kisorsoltam egymásnak a jelentkezők neveit (teljesen ismeretlen emberekről van szó), és mindenki fel is adta már postán a csomagot annak, akit „kihúzott”, hogy karácsonyig odaérjen. Így mindenkit várni fog egy kis apróság szenteste, amit valaki szeretetből, csak neki szánt. Így tudhatjuk azt, hogy bár egyedül vagyunk, mégsem vagyunk egyedül; ránk is gondolt valaki, aki pont olyan helyzetben van, mint mi.
Persze nem csak az egyedülálló szülők magányosak ebben az országban, ott vannak az idősek, hajléktalanok, nevelőotthonban nevelkedők és még számtalan csoport, ahol minden kedves gesztus és apróság hatványozottan értékesebb, mint egy ép/szép családban.
Ha nem ismersz ilyen embereket, elég egy-két telefon vagy üzenet egy helyi szeretetszolgálatnak vagy gyülekezetnek, és biztosak vagyunk benne, hogy célba ér az, amit átadni szeretnél.
Keress olyan programot a környékeden, ahol gyerekek énekelnek!
Semmi nem ad nagyobb megbízhatósággal instant karácsonyi hangulatot, mint amikor egy csapat gyerek egyszerre adventi, karácsonyi dalokat énekel. Legyen az zeneiskolai vagy ovis karácsonyi koncert, főtéren vagy iskolában, tájékozódj a környékeden futó karácsonyi műsorokról, és nézz el egyre. Érdemes körbekérdezni gyerekes ismerőseidnél is, hátha nem veszik zokon, sőt még örülnek is egy ilyen közös élménynek, amikor nemcsak a rokonok lépnek be támogató közegként, hanem a barátok is. Valahogy Magyarországon egyáltalán nincs ennek hagyománya, pedig nem hiába nevezzük a barátainkat második családnak.
Állíts össze egy adventi-karácsonyi zenei listát!
Még az ősidőkben – amikor mi szerkesztettük – futott a Kötőszó blogon egy rovat Hangolódó címmel, ahol minden szombaton egy rövid jegyzettel tarkított 30-45 perces zenei listát adtunk közre. Dunát lehet rekeszteni azzal, hogy az évek alatt hány adventi és karácsonyi Hangolódót készítettünk, de így visszatekintve ezek a listák voltak azok, amik a legkevesebb terhet róttak ránk.
Időt szánni arra, hogy csokorba foglald mindazt, amit szeretsz, és ami neked örömöt, békét és egyensúlyt ad, hatalmas ajándék tud lenni. Különösen akkor, amikor az ünnepi időszak nehézsége teljesen kivesz a hangulatból. Bátran gyűjtsd össze kedvenceidet, hisz nincs még egy olyan ünnep, amihez ennyi zene kötődne.
Mi is készítettünk egyet, itt hallgathatod meg:
Találj egy üzenetet, és ragaszkodj hozzá foggal-körömmel!
Lelkészként (Sz.) különösen szívás az, hogy november óta az életem minden területén – családban és munkahelyen, bibliaórán vagy hittanórán, gyülekezeti alkalmon vagy magánbeszélgetésben, igehirdetésben és KerKult-posztban – ezer- és ezerféleképpen kell megfogalmaznom azt, hogy most mit is jelent számomra Jézus eljövetele, az ő megszületése. Persze kevesen vagyunk ebben a pozícióban, hogy ennyiszer kell adventi-karácsonyi üzenetet megfogalmazni, de ha valamit akarunk kezdeni ezzel az időszakkal, akkor érdemes a mélyére menni annak, hogy most, 2023-ban mit is jelent számunkra. Az egymás iránti szeretetet? Az ajándékok örömét? A sötétséget felszámoló világosság reménységét? Az élet megjelenését? Az üdvösség történetének kezdetét?
Számtalan üzenetet rejt magában a karácsonyi történet, nekem most egy emelkedik ki. Finnországban jártam a múlt héten, és egy vándorszínház előadásában élhettem át újra Jézus születését. Állomásról állomásra vándoroltunk a hideg, havas tájon, követve a fiatal pár, Mária és József kalandjait. Az előadás utolsó jelenetének egy apró, rozoga ház adott otthont. Belépve nem fogadott más, csak a sötétség és az állatürülék szaga. Ahogy egyre beljebb mentem, a sarokban megláttam a fiatal párt, kezükben egy csecsemővel. Egy élő gyermekkel, aki ott pislogott ebben a szarszagú istállóban.
A mindenható Isten, az örökkévaló Király, a világ Megváltója, az örök élet adója ezen a helyen érkezik meg hozzánk, és lép közösségre velünk, emberekkel. Bárhol máshol megjelenhetett volna, de ő azt a helyet választotta, ahol a legjobban érzékelhető, szagolható, hogy mekkora szívás tud lenni az élet. Ott akar velünk lenni az Isten, ahol mi élünk s halunk.
Hogy megőrizzem ezt az üzenetet, és ne engedjem a munkámat meg az életet tönkretenni, folyamatosan emlékeztetnem kell magamat. Csak erre az egyre. Nem kell a karácsonyi történet teljes jelentéstartalmát magamévá tennem, mert nem is lehet. Elég csak ezt az egyet. Találjátok meg ti is ezt az egyet, és őrizzétek ebben az időszakban.
Klasszikust idézek: túlélő legyél, ne áldozat. A túlélőnek talán az is megadatik, hogy az ünnep szűk keretei között is megérinti az öröm és a világosság. Köszönöm az írást, Dóri és Szabolcs!