„Írni fogok, miután vajúdtam” – Anyaszövegek
Különböző műfajokban író anyákkal tartottunk felolvasással egybekötött beszélgetést anyák napja alkalmából múlt pénteken a szentendrei Newsee store-ban. Cseppet sem objektív beszámolónk következik.
Eddig nyilvánosan kevéssé vállalt guilty pleasure-öm a versírás volt. Vélhetőleg azért sem tettem közszemlére ezt, mert nálam ennek a tevékenységnek valamilyen módon mindig a traumafeldolgozáshoz, az érzelmeim becsatornázásához volt köze, és így nehezen tudtam az ilyen formában írt szövegeimmel azt a szakmai távolságot tartani, amire a cikkeimben törekszem. És bár itt is sokszor keverem a személyes hangvételt a szakmaival, a verseim mégis olyasfajta kitárulkozást jelentenek, ahol elmosódnak az énhatárok – pont azért, mert ilyen állapotban is születnek. Amikor ez a felismerés megszületett bennem, könnyebb volt elfogadnom, hogy valószínűleg nem leszek soha költő, és meg tudok nyugodni abban, hogy eredeti szakmámat, az újságírást űzöm szakmaként, a versírás pedig mindig eszköz marad, ami nekem tesz jót, segít jobban megérteni magam, átvezet az elakadásaimon, akár az anyaságommal kapcsolatban is. Ahogy ezeket a gondolataimat megosztottam szintén író – blogot, verset, prózát – barátnőimmel, mindenki hozzátette a maga anyasággal és írással kapcsolatos frusztrációját, és olyan érdekes beszélgetések kerekedtek belőle, hogy azt gondoltuk, beszélgessünk erről egyszer személyesen, nyilvánosan is.
Így jött létre az Elnézést, elúsztam – Anyaszövegek című esténk múlt héten, amelynek szervezési körülményeiről elég annyit mondanom, hogy amikor hat anya (az öt felolvasó: Garam-Nagy Kata, Donka-Novák Viktória, Haraszti Ágnes, Hlatkyné Egyed Zsuzsanna, Laborczi Dóra, valamint Koblicska Lőte színész mint moderátor) összesen tizenhét gyerek mellől próbál meg egyáltalán megjelenni gyerekek nélkül egy helyen, az önmagában is leginkább bozótharcra hasonlít, és az, hogy szellemi termékeiket meg is osztják a nagyérdeművel, de leginkább az, hogy egyáltalán vannak szellemi termékeik, már önmagában nem kis teljesítmény. Ha más értelme nem lett volna ennek az eseménynek, mint hogy élőben is vállon veregethessük egymást és magunkat ezért, már megérte volna.
De azért ennél sokkal többről volt szó. Beszéltünk az anyák között is jelenlévő szakadékokról és a szolidaritás hiányáról, ami társadalmi szinten és nők között is megfigyelhető, beszéltünk a szülés és az írás nehézségeiről, arról, milyen ADHD-s gyerek mellett alkotni; törött lábbal egyedül nevelni két gyereket, két lábbal, egy egész férjjel nevelni ötöt; milyen, amikor csak magunkból kiindulva tudunk verset írni, és amikor csak mások életébe belehelyezkedve; mennyire ment tönkre az anyák mentális egészsége a covid alatt; mit tesznek velünk az intézményrendszerek; társadalmi nyomások; és csak folyt belőlünk a szó, ahogy a szöveg folyik, amikor anyasággal járó frusztrációinkat próbáljuk szavakba önteni. Mindemellett új műfajt is létrehoztunk: a blogbejegyzés-, valamint cikkfelolvasást (én például ebből a kerkultos posztból is felolvastam), így az egész est kis mértékben szólt a szövegeinkről, sokkal inkább arról, hogy mennyiféleképpen lehet megélni az anyai tapasztalatokat, és mennyire nem találjuk ezeknek a megosztásoknak a helyét, fórumát az életünkben - ezért is gondoltuk úgy, hogy teremtünk egyet.
Ezzel a programmal a tervek szerint fellépünk majd a Szélrózsa evangélikus ifjúsági találkozón is július 13-án. Gyertek el, és beszélgessünk – akkor is, ha nem vagy anya, hiszen téged is anya szült, és az anyák helyzete csak akkor javulhat, ha közösen folytatunk róla párbeszédet. De először is érdemes lenne csak meghallani, mit is akarnak átadni ezek az anyai tapasztalatból eredő szövegek, aztán kicsit beleérezni, milyenek is lehetnek ezek a tapasztalatok, megérteni, együttérezni saját magunkkal, anyatársainkkal és úgy általában az anyákkal – hiszen az édes gyermekeink által csillogó szemmel elmondott anyák napi verseken túl is lehet dolgunk a felmerülő problémákkal.
Ízelítőül álljon itt néhány szövegrészlet a felolvasáson elhangzott szövegekből.
Boldog anyákat!
Nagy Kata: tükör és vers
elhatároztam, hogy újra írni fogok
írni fogok,
miután vajúdtam,
miután ezek a tolófájások
a harmadik emeletről egészen az alvilágba csavarozták a lángra
kapott medencecsontomat,
írni fogok, miután a harmadikat is megszültem,
s miután végre visszahozzák onnan, ahová az engedélyem nélkül
csak vizsgálgatni elvitték,
írni fogok, miután
megszoptattam, megcsókolgattam, az apjának a karjába adtam
és lemosdottam,
írni fogok azok után, hogy felhelyezték a katétert
egy rémületesen gömbölyű, kőhideg szobában
miután otthonunkba hazatértem
megfőztem, elmosogattam, elpakoltam az asztalról
írni fogok, miután megfürödtem, megfésülködtem és befontam a hajamat
megtisztítottam, majd
bekrémeztem az arcomat,
s a krémtől csillogó tükörképemnek azt mondtam:
GYERÜNK ANYUKÁM
a második kötetemnek azt a címet adom majd, hogy
ANYASEB
de rögtön kétségek gyötörnek a kötet címe, teste miatt
mi lesz, ha valaki egy ártalmatlan beszélgetésben
ANYASEGG-nek fogja érteni,
és kinevet, vagy még csak ki sem nevet?
mi lesz, ha a kritikusok szerint ezek nem is versek lesznek,
hanem autobiografikus plöntyögések
a Rák-telihold alatt?
sőt, még csak el sem olvassák ezeket a sorokat mert ezek a sorok
nem c
s
i
g
o
ly
á
i
a versgerincnek
nem apró tűlevélszavak a metaforaerdőben
fényesre csiszolt kavicsok a sodrásban
gyökerestül kitépett hegyek
sem friss sebre löttyintett vörös pezsgő
csak búcsú a termékenységtől?
Haraszti Ágnes: Süllyedő
Akkoriban kezdtem lélekvándorolni.
Fiatal lélek, ha lőnek, ki ne menj.
Két egyforma fiam volt, az egyikről
mégis azt hittem, hogy egy idegen
gyerek az, aki fekszik a járdán,
mikor kinéztem, hogy honnan nő a zaj.
Két nap múlva a pesti körhangos ház
megtelt szellemekkel, én a karommal
körbefogtam az élő, reszkető testet,
a másikét, aki nem szaladt ki akkor,
mikor mindez elkezdődött, és sok
másik életben folytatódott. A falakból
új élet díszlete lett. Őt felneveltem,
aztán huszonpár éve átköltöztem belém.
Nézem ugyanazt az utcát, a bérházakból
belülről kifelé árad, dől ki a fény.
Ezer lyuk tátong, a megállóból nézem.
Emlékem nincsen, a másik fiammal nyilván
összefutok néha a süllyedő házban:
ma már ő az öregebb. Nem mondja: anyám.
Nem ismer fel. Csak a lövöldözésben
meghalt fiam jön el néha: mozdul egy asztal.
Ahonnan látszik az a járdaszél, az ablaknál
áll és néz rám egy ötvenéves angyal.
Donka-Novák Viktória: Anyavers
Kiönti feldönti eldönti leönti
Apát meg anyát a szoknyát a kutyát
A székre a pépet a földre a szörbet
Hiába mondom, hogy inkább a sörtne
Hülyül mert örül a testvére körül
Hová lett nem tudni minek is törül
Anya, ha megint ragad a padló
Lurkónk ismét egy csökönyös vad ló
Én várom a párom a kezébe ádom
Tevagy az apja most nekem van három
Percem a csöndben
Nézem magam a wc tükörben
Végül az ábra: a fáradt az ágyban
Nem a gyerek, anya a rácsban
Belegabalyodva a bele kilógva
Eszeveszett elmevesztett vers ez
Csak anyáról szól, csak hozzá passzol.
Laborczi Dóra: Egy nyaralás utolsó percei
letépek minden réteget lassan
alámerülök oda, ahol a sebzett hús lüktet
arcomat nem süti nap
hajamba nem kap szél
sötét van idelenn és mély sebek
a keringés megáll. hiába forrt össze,
nem kap vért a beteg rész.
amit vas tart össze, az nem egész
nem félek már az idegen testtől,
benövik a szöveteim
ki nem merül alá, az nem jöhet fel.
most nem a fájdalomban úszom, könnyű vagyok.
aki már alámerült, csak az jöhet fel.
nem sodródom. megtart, amit tudok.
– olyan vagy, mint egy sellő, anya –
kiállt a partról a kisfiam, szeme ragyog
lábatlan, rokkant, sebzett, heges és mégis
most mégis sellő vagyok.
*
mindig tudtam, hogy lapul a mélyben valami,
hogy a felszín egy kicsit sem érdekel
megjártam lüktető húst
és hegedő sebeket
és most lebegek.
és most először tart a felszín
– közben a lányommal nevetek –
miénk a nap, a feszített víztükör,
miénk minden együtt töltött pillanat
azt nem tudom, hogy mi jön ezután
lesz-e még nyár, vagy csak sivatag
lesz-e pénzem nyaralni még
lesz-e rendszer, biztonság, béke
lesz-e lábam, ami velük szalad
vagy sose lesz már, bármennyit küzdök érte
lesz-e víz és étel, élet
lesz még ilyen hangulat
adom, amit adhatok most
habok közül – mélyről –
felemelkedő anyjukat
Hlatkyné Egyed Zsuzsanna (Bagolyvár blog)
Tisztelt Tanárnő!
Gyermekem azért késett az iskolából, mert a hároméves húga úgy döntött, reggel nemcsak hogy egyedül állítja össze szettjét, de önállóan is ölti magára ruhadarabjait, beleértve egy harisnyanadrágot, egy hátul végig cipzáras mikiegeres ruhát és egy, a méreténél két számmal kisebb kötött pulóvert.
Szeretett Pedagógusok!
Mindenre esküszöm, hogy harmadikos fiam változatos, az évszaknak megfelelő ruhatárral rendelkezik, melyből 1-1 ízléses darabot minden reggel kikészítek neki. Az, hogy mindennap ugyanabban a focimezben, mínusz fok esetén (de csakis akkor) pulóverrel kiegészítve, ugyanakkor sál, sapka, kesztyű nélkül jelenik meg, tőlem teljesen függetlenül és érthetetlenül történik. Ugyanitt közlöm, hogy az iskolai talált tárgyak ládájában lévő holmik minimum 80 százaléka az ő tulajdonát képezi.
Tisztelt Osztályfőnök!
Nimród szerdán az első két órában fogorvosnál járt, erről orvosi igazolást benyújtani nem tudok, tekintve, hogy a helyszínen derült ki, hogy hétfőre volt időpontja, így feleslegesen jelent meg.
Kedves Hegedűtanárnő!
Biztosítom, hogy kiemelt figyelmet fordítok arra, hogy gyermekeim otthonunkban elegendő rajzlappal legyenek ellátva. Ártatlanságom így egyértelmű abban a rejtélyes ügyben, melynek során Torzonborz, a rabló sematizált rajza került Julcsi kottájára.
Drága Óvó nénik!
Réka még véletlenül sem az én ízlésficamom miatt visel az élénk rózsaszín, bélelt orkánnadrágja felett hatévesekre való tütüszoknyát. Továbbá tanúkkal igazolom, hogy személyesen adtam át neki a helyes kéztörlés tudományát. Az ok, miszerint napok óta a fentebb említett tütübe törli a kezét az óvodában, abban keresendő, hogy hétfőn véletlenül egyszínű zöld törülközőt vittünk be a jégvarázsos helyett.
Nagyra becsült Iskolavezetés!
Nyilatkozom, hogy mindezeken kívül gyermekeim valamennyi, intézményeikben elkövetett helytelen cselekedetei ellentmondanak mindennek, amit jómagam helyesnek tartok, valamint közvetítek feléjük.
Ó, és igen:
A Mondd, hogy 63, valamint a Biri, Balkány, Bököny kezdetű rigmusokat az apjuk tanította a gyerekeimnek. Én azt sem tudom, hogy folytatódnak.
Híreink
Ajánló: egy másik anyák napi beszélgetés
Jövő szerdán (május 8-án) 18:00 órától a Deák téri Huszár Gál könyvesboltban a Luther Kiadó szervezésében is lesz egy anyák napi beszélgetés, ahol Füller Tímea és Benkő Erzsébet mellett Laborczi Dóra is a beszélgetés résztvevője lesz. A különböző (nagycsaládos, mozaikcsaládos, egyszülős) családmodellekben élő édesanyákat Boda Zsuzsa kérdezi majd. A beszélgetés alkalmat teremt arra, hogy őszintén beszéljünk, milyen örömei, nehézségei és megküzdési stratégiái vannak az anyáknak.
A beszélgetés Facebook-oldala itt érhető el.
Haraszti Ágnes Süllyedő című verse szerepelt a teológiai '56-os műsorunkban. De jó volt most újra olvasni! A többit is!