„A kétely nem bug, hanem feature”

Hétfőn Nagy Szabolcs lelkész szerzőtársunkkal és Tőzsér János filozófussal Réz Anna beszélgetett a kételyről a Kelet kávézóban. E heti hírlevelünkben a beszélgetés összefoglalóját olvashatjátok.

„Mi történik olyankor, amikor az igazán fontos kérdésekkel kapcsolatban nem tudunk kijelenteni semmi biztosat? Ha nem tudjuk, honnan jöttünk, kik vagyunk, és hová megyünk, hogy van-e szabad akaratunk, hogy mi történik velünk a halál után, hogy van-e lelkünk egyáltalán?” – vetette fel bevezetőjében a kérdést Réz Anna filozófus, az este házigazdája és moderátora.

A Világnézetünk alapjai beszélgetéssorozatot az ELTE BTK Filozófia Intézetének oktatói indították el azzal a céllal, hogy megvitathassanak olyan alapkérdéseket, amelyek érdeklik a filozófusokat, de nem csak őket. A legutóbbi alkalommal a kétely került középpontba a Kelet kávézóban.  

A beszélgetés résztvevői közül Tőzsér János, az MTA tudományos munkatársa képviselte azt a tudományterületet, amelynek „elvileg választ kellene tudnia adni ezekre a kérdésekre, de nem tud választ adni”; Nagy Szabolcs pedig evangélikus lelkészként és „mindenféle, egyre függetlenebb és egyre alulfinanszírozottabb sajtóorgánumok” [ezúton is köszönjük! – a szerk.] szerzőjeként „olyan hagyományból jön, amelyik abszolút azt állítja, hogy választ tud adni ezekre a kérdésekre” – mutatta be Réz Anna a résztvevőket.

Réz Anna filozófus, ELTE BTK Filozófia Intézet. Kép forrása: Facebook.

A beszélgetés apropóját egyébként az is adta, hogy Tőzsér Jánosnak nemrég jelent meg a témában könyve a Bloomsbury kiadónál The Failure of Philosophical Knowledge – Why Philosophers are not Entitled to their Beliefs címmel.

Szabolcs bevezetőjében két bibliai történetre fűzte fel mondandóját: Jób és Jákób történetére. Kiemelte: nehéz dolga van annak, aki a teológia felől közelíti meg a kételyt, mivel

a keresztény tanítás alapja az, hogy Isten létezik, és kijelenti magát a világban. 

Jóbot úgy ismerjük meg a Bibliában, mint szerencsés, gazdag embert, aki egyszer csak mindent elveszít. Gyászának ebben a szakaszában meglátogatják őt a barátai, akik „rosszabbnál rosszabb tanácsokat adnak neki: biztos valami rosszat tett, nem hitt eléggé”, de aztán Isten is megnyilvánul, és elküldi ezeket a barátokat. Azt mondja, hogy „rosszul feleltetek erre a kérdésre, menjetek el, és én azt az embert fogom előrehívni, aki folyamatosan kereste a kételyekre a választ. Aki folyamatosan kereste arra a választ, hogy velem miért történik valami.”

A teljes beszélgetést visszanézheted a Kelet Kult Facebook-oldalán.

A bibliai tradíció tehát kifejezetten olyan látásmódot akar bemutatni számunkra, amelyben a kétely egyben képesség, lehetőség is – mondta Nagy Szabolcs, és azt is kifejtette, hogy a keresztények sokszor úgy viselkednek, mint Jób barátai, és minden kérdésre egyértelmű válaszuk van. Hogy a szenvedés, a krízis azért történik az emberrel, mert valamit elrontott, vétkezett. „Megérdemelt büntetés az élettől, a transzcendenstől, az Istentől, hogy tőle elvétettek ezek a dolgok. A kereszténység nagyon erősen rátenyerelt, főleg az utóbbi évtizedekben erre a narratívára” – hangsúlyozta.

Nagy Szabolcs teológus-lelkész, a Keresztény Kultúra substack szerzője.

Jákóbnál hasonló módon kereteződik a kétely, az Istennel való tusakodás képében. Jákob az, akinek Isten egy ismeretlen alak képében jelenik meg, és akivel összeverekszik. Birkóznak, tusakodnak. Jákób állja a sarat az Istennel szemben, és az Isten – vagyis ez a Valaki – nem tudja legyőzni. Azt kéri Jákóbtól, hogy engedje el őt. Jákób erre úgy felel: „Nem engedlek el, amíg meg nem áldasz.” Ekkor Jákób megkapja az áldást, és új nevet is kap: Izrael. Ez lesz aztán az egész zsidóság neve, ami azt jelenti: küzdöttél az Istennel, és győztél. „Ez azért nagyon fontos, mert ezek szerint az egész zsidó önértelmezés, és így

a kereszténység önértelmezése sem szólhat csak arról, hogy győzzünk, egzakt válaszokat adjunk mindenre, és leuraljunk mindenkit, hanem ez a tusakodás, ez az állandó küzdés legalább ilyen fontos.

A kételyeinkből fakadó állandó keresés az egyetlen lehetséges válasz az életigenlésre” – foglalta össze Szabolcs.

Tőzsér János bevezetőjében máshonnan közelítette meg a kétely kérdését. A kételyek szerinte „elsősorban a hiteinkhez vagy vélekedéseinkhez kapcsolódnak, mivel a kétely mindig azután jön, miután az ember valamilyen hittel rendelkezik”. A kétely tehát az az állapot, amikor valaki elbizonytalanodik, meginog a hiteiben. Tőzsér János szerint három dolog kell ahhoz, hogy valakit kétely fogjon el. Az első az, amikor úgy gondolja, hogy az a propozíció vagy kijelentés, amit hisz vagy éppen nem hisz, az vagy igaz, vagy hamis. Csak olyan kijelentésekkel kapcsolatban merülhetnek bennünk fel kételyek, amelyekről azt gondoljuk, hogy vagy igazak, vagy hamisak. A második az, hogy egészen biztos, hogy ennek a hittartalomnak fontosnak kell lennie számunkra, téttel kell rendelkeznie. A harmadik pedig az, és ez tulajdonképpen

a kétely forrása, hogy úgy ítéljük meg, hogy nincsen elegendő evidenciánk vagy bizonyítékunk amellett, amit hiszünk, hogy éppenséggel azt gondoljuk, hogy ugyanolyan erős, legalább olyan jó érvek szólhatnak a hitünk ellen, mint mellette.

Az efféle hiteinkben pedig kétféleképpen szoktunk elbizonytalanodni. Egyik forrása a bizonytalanságunknak amikor azt tapasztaljuk, hogy vannak olyan emberek, akik nem értenek velünk egyet. „Olyan emberek, akikről azt gondoljuk, hogy egyenrangúak vagyunk intellektuálisan, tehát ők is képesek kiértékelni a megfelelő evidenciákat, és ugyanolyan tájékozottak, mint mi. Ha találkozunk valakivel, akit egyenrangúnak tekintünk, és ő más véleményen van, mint mi, és a vita során nem tudjuk meggyőzni a másikat, akkor előfordulhat az, hogy kétely támad bennünk.”

Tőzsér János filozófus, ELKH Filozófiai Intézet. Kép forrása: Wikipédia

A kétely másik forrásához nincs is szükség másik emberre, ahhoz elegendőek vagyunk mi magunk is. „Könnyen előfordulhat, hogy ha az ember valamennyire magába pillant, akkor föl tudja tárni azokat a torzító tényezőket, amelyek a hiteit meghatározzák, és úgy gondolhatja, hogy tulajdonképpen nem azért hiszi igaznak ezeket, amiért ezek igazak – hanem például azért, mert igaznak szeretné hinni őket –, és máris megszülethet benne a kétely, ami mardossa őt” – foglalta össze Tőzsér János.

A bevezetők után szóba került, hogy vajon a szabad akarat kérdése tényleg olyan fontos kérdés-e, mint azt a filozófusok vagy teológusok hinni szeretnék; hiszen nem szoktunk emiatt összezuhant emberekkel összefutni a metrón, hogy túl sok vagy túl kevés-e mindaz, amiben kételkedhetünk.

Szabolcs a beszélgetés egyik pontján úgy foglalta össze mondandóját, hogy

„a kétely nem bug, hanem feature”.

Olyan, mint egy kavics, amelyik berepeszti a kocsi ablaküvegét, ami később ettől a repedéstől széttörik, helyet adva új problémáknak és új megoldásoknak. Kitért arra is, hogy az istenkapcsolat lényege nem a tökéletesség, hanem a kapcsolódás. Hogy ő nem csak szolgáltató, ami ad és elvesz, hanem társ, aki elkísér tusakodásainkban is – ilyennek ismerjük meg az evangéliumban.

A teljes beszélgetést visszanézheted a Kelet Kult Facebook-oldalán.

Borítókép: Ivar Vranic/Unsplash