A Keresztény Kultúra podcast legújabb adásában – amely a Kötőszó bloggal együttműködésben készült – ezúttal olyan témát boncolgatunk, amely sokakat személyesen, másokat pedig közösségi szinten érint. Habár az első adásban már vizsgáltuk a kereszténység és az atipikus családok kapcsolatát, úgy éreztük, hogy a válás témája, annak teológiai és egyházi vetületei megérdemelnek egy külön epizódot.
Vendégünk volt dr. Simon Attila evangélikus lelkész, hitoktató és lelkigondozó, illetve Bárdossy Tamás egyházmegyei felügyelő, mentálhigiénés szakember. Azon túl, hogy mindketten kellő szakértelemmel tudnak hozzászólni a témához, nem titok, hogy különböző szinteken érintettek is. Általuk vált igazán őszintévé és érzékennyé az a beszélgetés, ahol olyan kérdésekre kerestük a választ, mint hogy bűn-e a válás; hogy vajon mit tesz/tehet és mit nem tesz/tehet az egyház azon tagjaival, akik elválnak házastársuktól; és hogy egy ennyire nehéz, érzelmileg és társadalmilag is megterhelő helyzetben vajon hogyan szólalhat meg és válhat valósággá az isteni kegyelem. Különösen a kereszténység gondolkodásában, ahol a válást sokszor a „bűn vagy nem bűn” leegyszerűsített dichotómiájában tárgyaljuk. Erre hívta fel a figyelmet Bárdossy Tamás is:
„A válás már csak a beismerése annak, hogy nem tudjuk megváltoztatni azt, amit elrontottunk. […] De ha erkölcsi piedesztálra emelünk egy ideálképet, kizárjuk Isten kegyelméből azokat, akik ennek nem felelnek meg – ez viszont nem az, amire minket Krisztus elhívott.”
De mit is jelent ez a krisztusi elhívás? Hol van ennek a valósága? Amikor az evangélikus egyház válással kapcsolatos megengedőbb álláspontjáról kérdeztük a résztvevőket, Simon Attila így felelt:
„Mi mindig abban a Krisztusban reménykedünk, aki egy új életre hív el. És ebben az új életben nagyon sok minden lehetséges. Az is lehetséges, hogy a bűnt magunk mögött hagyjuk, és egy új életet kezdjünk el, akár párkapcsolati értelemben. [...] Az evangélikus egyház azt mondja, hogy Krisztus kegyelmében osztozva lehetséges új élet. És ennek a párkapcsolatok jelenvalóságában is mindig újra és újra meg kellene történnie. Amikor pedig egy házassági válás történik, akkor is hihetünk abban, hogy valaki a saját bűnével le tud számolni, és azt mondja: én Krisztus kegyelmében ezt beismerem, és az ő kegyelmét kérem, hogy engem újítson meg, egy új párkapcsolatra akár. Ezért is esket az evangélikus egyház elváltakat.”
A kérdés már csak az, hogy mit jelent ennek az új életnek az evangéliumi fényében élni. Vajon hogyan látszódik meg az, hogyha a kegyelemből élünk és újrakezdünk? Van-e út vissza, befelé – önmagunkhoz, a közösséghez, Istenhez? És tudunk-e vajon újra egy krízist követően kapcsolódni a jövőben egy másik emberhez?
Az egyháznak vállalnia kell azt a feszültséget, hogy egyszerre irányt mutat, miközben – különösen ezekben a krízishelyzetekben – példát ad abban is, mit jelent jelen lenni és irgalommal fordulni azok felé, akik a saját határaikba, hibáikba, fájdalmaikba ütköztek. Ez nem mindig könnyű – sem közösségi, sem egyéni szinten.
A beszélgetés során a következő kérdések merültek még fel:
Mit mond a Biblia a válásról – és mit nem mond?
Miért nehéz erről az egyházban (is) beszélni, különösen nőknek?
Hogyan segítheti egy közösség a váláson átesett embereket a gyógyulásban és az újrakezdésben?
Mi a lelkész szerepe egy ilyen helyzetben – akár mint segítő, akár mint maga is érintett?
Az adást a Magyarországi Evangélikus Egyház YouTube-csatornáján is megtalálod:
Köszönjük, hogy itt vagy, és olvasol bennünket! Ha szeretnéd támogatni a munkánkat, az alábbi gombra kattintva áttekintheted, milyen további előnyökkel jár, ha előfizetsz a csatornánkra. Részletesebben pedig itt olvashatsz rólunk.
Share this post